Gondolkoztam ma.Egyre jobban érzem egy időszak lezárulását. Egyre messzebbről látom és cseppet sem bánom. Az élet lehet átkozott nehéz, ha így akarjuk. Mindent lehet a végtelenségig bonyolítani. Aztán lehet egyszerüen hátrahagyni. Nem szégyelni, csupán hátrahagyni. Nincs okom…

Eszembe jutnak így még dolgok amik idegesítenek:mondjuk itt vannak a klisék. Ez borzalmas dolog. Ez egy olyan rohadék dolog amit ki sem kellett tanálni mert csak úgy magától keletkezett a vakvilágba. A legtöbb film hemzseg tőlük.- Az autók mindig épp egy gördeszkás rámpán…

Vannak ötleteim a zenekar irányával kapcsolatban. Tetszik nekem amerre haladunk, szeretném ha nem nyáladzanánk nagyon. Szép ellenőrzött egyszerű és dallamos zúzdát képzelek el. Valami hives-szerűt cukormáz nélkül. De zenéről beszélni ugye kb olyan hasznos mint költészetről…