Rendeződni látszik minden. Vége a vizsgaidőszaknak. Vegyes sikerekkel zártam. Mindjárt indulok futást pótolni. Szóval egyetem pipa. Magánéletem rendben van végre. Mondjuk, hogy régóta nem volt ilyen stabil. Kezd ebből valami nagyon is komoly kialakulni és ennek nagyon…
Rossz az előérzetem. Látom, hogy nehéz. Minden terhet magad viszel és nem fogod bírni egyedül. Ne csak a szeretetből adj! Adj valami kellemetlent, nehezet, rosszat vagy legalább annak az egyik fülét... Rossz az előérzetem. Tudom, hogy nekem rád van szükségem. De ez minden egyéb…
Nem hülyeség... Én szeretem ezt az ablakot. Még ha van, hogy percekig nem is beszélünk, akkor is van egy kis ablakocska aminek a vége tudom, hogy nálad van; és ha bármikor beleírom, hogy szeretlek, te a másik végén látod és mosolyogni fogsz.
Ez az érzés visszatérő vándor. Szétfacsar a félelem amikor felpattan és menekülne. Átfut rajtam az ideg - mi lesz most? Miért rohansz? Mit mondtam? Vagy nem mondtam? Most komolyan el akarsz hagyni? Legalább mondd meg miért! Nem is fogom…