A gyengék elbuknak. A csapatjátékban a nem csapatjátékosok szintén. Szépen visszasüppednek az egyén korlátai közé ahol aztán kibonthatják tehetségüket ami soha nem kerül majd napvilágra. Tudom ám milyen. Hiába, otthon te vagy a nappali virtuóza, semmi kétség. De én nem fogok könnyet ejteni. Ejtettem eleget már emiatt és most örülök, hogy végül nem én vagyok aki elhagyja a színpadot. Most kezdődik a kihívás.

Van akinek semmi sem elég.

Azt hiszem hogy ezt értékelni lehessen valahogy, tudni kellene mi mindent szívtunk végig, amibe végülis csak belecsöppent. A minuszból váltunk "zenészekké". Én nem bánom, hogy így alakult. Valahol márpedig el kell kezdeni, és akinek ez a kezdet sem elég, azt egyszereűen nem értem, sőt nem is érdekel. Tudom, még benn vagy a csapatban, csak azt nem tudom meddig.

Zárásként a felettem lakó szomszédnénit idézném: " NE GITÁROZZÁ BUZIGYEREK! "