Olyan lassan telnek már a napok itt a végefelé. Mindjárt lépünk hatalmasat újra!

Boldog vagyok, hogy amíg mások csak egyhelyben fetrengtek a saját nyomorukban - mert az tetszett nekik - én továbbléptem. Mit léptem.... ugrottam, repültem, szárnyaltam, suhantam - fokoznám még, de így is sok -  szóval az a lényeg, hogy elértük közösen amire vágytunk: egymásra. Sok idő és erő árán, de mindez csak szebbé teszi az egészet. Hosszú hónapok teltek el, közben napok röppentek amiken tényleg nem csak lélekben ölelkezhettünk. Immáron ennek most vége.

Minden reggel veled ébredek, és fekszek ezután! Nem csak a gondolatodba kapaszkodhatok, hanem a kezedbe is, ahogy te is az enyémbe.