ez kurvára fáj.

Pár dolog megjegyzés szintjén:

Hiányzik a kis párom. De az idő, mint mindig, nekem dolgozik. ;)

Beteg vagyok. De nemsokára felépülök már.

Nemsokára növelem a testem fémtartalmát.

Soha többé nem nézek már vissza :)

Ültünk öten a kocsiban, hallgattuk magunkat pest felé és egyként kántáltuk a refrént :) mintha nem is a mi munkánk lenne.

Barbi jóvoltából undorító desztillált vizet ittam -  mert nem értékelem a tisztaságot, de visszakínáltam redbullal de azt emg ő nem szereti (kvittek vagyunk). Rengeteget röhögtünk, énekeltünk és doboltunk a térdünkön, várom a következő ilyen alkalmat!

Na ideje már hírt adnom magamról, mert mostanában sok dolog történt. Menjünk bele:

Biztonságban érzem magam Diával. Bár nem találkozunk gyakran - ez 2-3 hetes gyakoriságot jelent - amikor együtt vagyunk minden nagyon felhőtlen. Érzem, hogy ugyanannyira szeret engem mint, ahogy én őt. Általában igaz a bölcsesség, hogy az egyik fél mindig jobban szeret. Eddig én nagyjából tisztában voltam azzal, hogy én melyik vagyok, de most fogalmam sincs. Van különbség? Ha van is, elenyésző és nem tudom melyikünk felé dől. Egyet viszont tudok: nagyon várom már, hogy újra láthassam. 2 hét:)

Koncerteztünk az elmúlt szombaton pesten a trafóban. Nagy élmény volt! Bár nem éreztem magunkat jónak, nagyon jól éreztem magamat! Jó buli volt az egész. Örülök, hogy Dia is ott volt. Viszont kicsit bántam, hogy ismerősök nem jöttek. Várom már, hogy valami győri szórakozóhelyen is tudjunk játszani. Akkor talán mindenki eljön akiket még szeretnék látni a színpad előtt. Bár félek, hogy nem tetszünk majd.

black rebel motorcycle club - shuffle your feet

 Rendeződni látszik minden. Vége a vizsgaidőszaknak. Vegyes sikerekkel zártam. Mindjárt indulok futást pótolni. Szóval egyetem pipa. Magánéletem rendben van végre. Mondjuk, hogy régóta nem volt ilyen stabil. Kezd ebből valami nagyon is komoly kialakulni és ennek nagyon örülök. A kis hobbiaim és nagyon szépen hozzák az elvárásokat. Utoljára csocsó másodosztályú forduló első helyezést hoztunk el. A zenekar meg egyenesen sínre került. Két saját számunk stúdiófelvétele díszeleg a honlapon, és jan 31 -én miénk megtiszteltetés, hoyg a trafóban játszhatunk pesten. Örülök!

Délután indulok szombathelyre. Tervezem, hogy kicsit kipihenem magam. Kedden jövök vissza.

Rossz az előérzetem. Látom, hogy nehéz. Minden terhet magad viszel és nem fogod bírni egyedül. Ne csak a szeretetből adj! Adj valami kellemetlent, nehezet, rosszat vagy legalább annak az egyik fülét... 
Rossz az előérzetem. Tudom, hogy nekem rád van szükségem. De ez minden egyéb külső okoknak lényegtelen. Talán csak én érzem egyedül, hogy ez most fontosabb, mint kellene. De azt hiszem te is érzed.
Rossz az előérzetem. Ne hagyd, hogy döntsenek helyetted. Ne hagyd, hogy ösztönözzenek bármire. Tégy félre mindent, értékelj, vess össze pozitívat negatívval. Ami még fontos és mondani akartam: Nekem se hagyd.

Nem hülyeség... Én szeretem ezt az ablakot. Még ha van, hogy percekig nem is beszélünk, akkor is van egy kis ablakocska aminek a vége tudom, hogy nálad van; és ha bármikor beleírom, hogy szeretlek, te a másik végén látod és mosolyogni fogsz.

     Ez az érzés visszatérő vándor. Szétfacsar a félelem amikor felpattan és menekülne. Átfut rajtam az ideg - mi lesz most? Miért rohansz? Mit mondtam? Vagy nem mondtam? Most komolyan el akarsz hagyni? Legalább mondd meg miért!
     Nem is fogom fel igazán. Csak akkor amikor a cipőcskéjét húzza és a kabátjáért matat a vállfán a földre hajítva az enyémet. Mert a vállfa az közös. Felocsúdok. Tényleg komolyan menne. Hisztérikusan nyúlok a pulcsimért. Semmit nem érzek a testemmel. Se hideget, se fájdalmat. Elé állok mintha erős lennék. Makacsságommal zsarolnám a szemét ha belenézne az enyémbe, de csak a fülét fájdíthatom a kérdésekkel amikre következetsen nem válaszol. Kér. Engedjem el.
     Ölelem és csókolnám is, de nem figyel rám. Látom, hogy pörög a fejében a "hova megyek, igen elmegyek, hideg lesz kinnt, mit mondjak most, minden mindegy" kör újra és újra. Én közben kepesztek, hogy a lába mellett elhúzhassam a cipőmet a lábfejemmel. Ha kicselez és elrohan mezítlábazva nem siethetek utána. Észrevette... Próbál agymosni, de nincs abban a helyzetben, hogy érveljen. Én is csak kérdezek. Most ő csókolna - búcsút - de nem hagyom. Zsarolom. Fáj ezt tennem. Nem engedhetem el ilyen időben, ilyen későn, ilyen indokkal az utolsó pillanatban.
     Megnyugszik. Bújik és én is. Fogalma sincs mennyire boldog vagyok. Tüntetőleg leveszi a cipőjét, az ágyra csücsül, én pedig kérem, hogy gyújtson rá, az majd elsimítja az aggodalmát. Én addig átmegyek a szomszéd szobába szólni, hogy vacsoraidő.

A szerelem első jele, hogy az ember azt hiszi, hogy még nem szerelmes.

Gondolkoztam ma.

Egyre jobban érzem egy időszak lezárulását. Egyre messzebbről látom és cseppet sem bánom. Az élet lehet átkozott nehéz, ha így akarjuk. Mindent lehet a végtelenségig bonyolítani. Aztán lehet egyszerüen hátrahagyni. Nem szégyelni, csupán hátrahagyni. Nincs okom magamat szégyelni. Kicsit bánom, hogy elvesztegettem egy kis időt azzal, hogy nem voltam felhőtlenül boldog. De megváltozott ez már egy ideje. A szemlélet váltást talán a nyár hozta.

Megváltozott ez a mese! Átkozottul! De jó nem?

Nem olyan izgalmas már... nincs a fejem fölött a veszély, hogy mindjárt megőrülök. Nem fújok minden kétlábon járó lényre - sőt ismerkedtem. Csupa jó.

Néha eszembejut, hogy tettem egy ígéretet, amiből még van jó sok hátra. Mármint a betartásáig. Nagyon jól tudom, hogy ez nyílt titok: nem tartom meg az összes ígéretemet. Na de nem magam miatt. De az évek majd elhozzák azt ami kell. Lehet végül szavamon fognak. Akkor majd jól meglepődök azon 26éves idegenen. Meg ő is majd azon, hogy hova a fenébe is csöngetett.

A feledés jó módszere: nem szabad csak a jóra emlékezni. Egyszerűbb elfelejteni egy faszkalapot, mint egy szexi, kedves, érdekes embert.... ugye Bogi?:)

Jó szórakozást neked holnapra a Művészekkel!

Eszembe jutnak így még dolgok amik idegesítenek:

mondjuk itt vannak a klisék. Ez borzalmas dolog. Ez egy olyan rohadék dolog amit ki sem kellett tanálni mert csak úgy magától keletkezett a vakvilágba. A legtöbb film hemzseg tőlük.

- Az autók mindig épp egy gördeszkás rámpán ütköznek frontálisan,

- a szerelmesek valahogy az elején mindig pont félreértik egymást, hogy aztán jajj de kibékülhessenek, sőt! össze is házasodjanak, egyből egy fészekallja kölköt csináljanak,

- a szuperkatonák mindig mindent túlélnek mert otthon vár az általánosiskolás korú fiú aki tuti imád játszani fegyverekkel és katonákkal, ha nagyobb gyerek akkor biztos kezelhetetlen kamasz és nem tiszteli a szuperkatonafatert.

- Na és persze mindig ez az utólsó küldetés. Meg is ígérik mind az anyunak az elején.

- Van még!!! Katasztrófaműfaj! Vulkáni szigeten na mi szokott lenni? jaj de jó. az hát. Kitör. Épp 1000000csilliómillió éve nem tört ki de akkor éppen pont. Menekvés van.

- Na meg a Manhattan. Szegény szerencsétlen keletipartot mindig lemészárolja valami. Özönvíz, tűzvész, űrtámadás, újabban kis szürke törpék helyett, nagy közelkeleti emberek stb...

- A másik véglet, az amerikai kisváros/farm/tanya az isten háta mögött. Na itt mindig valami kibaszott "furcsaság" szokott történni. Dívik a galaktikus szervkereskedelem, minden háztáji állat mutálódik, mert minden nagy gonosz gyógyszergyár ezen a környéken szokott kísérletezni. Itt midnig van valami legenda ami életre kel. És ami a legjobb! Az ilyen helyeket mindig végül lenapalmozzák! VAGY! Éppenhogy nem napalmozzák le mer' pont sikerül az elszakadt telefonvezeték ellenére szólni a pirostelefonon, hogy bocsi de a szörnyet már daraboltuk és befőztük kocsonyának.

- Akció/horror/katasztrófa kategóriához van egy kérdésem. Mi a búbánatér kell mindig izgulni a törött lábú csajért aki abban a néhány bemutatott ember közt van, amikor közben kb 5milliót lezúz a meteor, a nukleáris csapás vagy maga a szuperkatonafater. A többiek le vannak szarva mi? Úgy is van.

Na? Azért sok filmben ez a szál erőteljesen jelen van nem? Ugye... Ami viszont még sokkal rosszabb... na azok a klisés emberek mindjárt kifejtem.

De először is: mennyire klisés valami? Szóval? Nem hiszem, hogy ezen elgondolkozik valaki, nem is firtatom. Valahogy minden azzá válik. Ismerjük ugyebár azt a google-s játékot, hogy olyan szót kell keresnünk amit a google csak 1x dob ki. na igen de ha ezt már megosztjuk valakivel az interneten már legalább 2x fogja kidobni, meg mások is ellenőrzik így többet keresett szó lesz...blah...blah. Ez ilyen továbbgyűrűzés. Ez is elgondolkodtató. Valahogy az ember mindig menekül ezek elől a "tömegdolgok" elől. Az olajmágnások veyront vesznek, de nem simát ám hajajj.... teljesen krómozottat, meg gyöngyházat, meg aranyat, vagy nem is fontos. Az a lényeg, hogy csak neki legyen olyan, másnak meg esélye se lehessen - mellékes, hogy a faszom akar gyöngyház színű luxussportkocsit.

Na de nagyot kanyarodtam. Vissza az egész addig, hogy mindig el akarunk szakadni attól, hogy mindenki ugyanolyan legyen, akkor miért ragaszkodunk a klisékhez? Miért gyártanak mindig újat karcsonyra, miért nézzük meg mindig karácsonykor? ... jó tudom te se nézed meg... énse. Meg amúgyis senki sem, csak mindenkinek az apukája, meg a nagymamája, de attól még ott megy a kurva tévében a Chevy Chase - akit amúgy szintén tiltólistra tennék rögtön a gesztipéter mellé, hogy szórakoztassák egymást egész nyugodtan halálra az idétlenkedéssel.

viszonlátás'

u.i. szerintem ebből sorozat lesz.

Vannak ötleteim a zenekar irányával kapcsolatban. Tetszik nekem amerre haladunk, szeretném ha nem nyáladzanánk nagyon. Szép ellenőrzött egyszerű és dallamos zúzdát képzelek el. Valami hives-szerűt cukormáz nélkül. De zenéről beszélni ugye kb olyan hasznos mint költészetről festeni.

Vannak ilyen kis sötét energiáim meg körvonalak a fejemben amit majd meg akarok nézni mozgózenében. Remélem használható és a többiek tolerálják.

Vágyok vissza a kis zenekarom körébe. Pont az ő társaságukból pottyantam a betegágyba, most hozzájuk is akarnék gyorsan visszamenni.

Én nem veszekszek. Én nem vitázom. A maximum amire normális keretek közt rá lehet venni, egy szerelmes civakodás - erre is legfeljebb a párom. Más nem. Több nincs. Összeveszni egy emberrel összesen egyszer. Többet nem éri meg olyan közel menni valakihez akivel nem megy a mindenkori békesség.

Én nem szoktam elmondani az érveimet, ha nem kérdezik vagy ha látom, hogy nem érdemes. Ilyenkor, elköszönök illedelmesen és leteszem a telefont, otthagyom a partnert ha tehetem. De gyakran maradok és többet nem szólok addig amíg be nem fejezi az ő érveinek a sorolását. Valahogy ilyenkor mindenki azt hiszi meggyőzött.

Hát van egy rossz hírem: én nem.

Na ugye vannak dolgok amik idegesítenek, mondjuk a pökhendiség meg az ilyesmik, de most inkább nem ilyen snassz marhaságokról szeretnék írni hanem konkrét dolgokról.

Kezdem:

- idegesít geszti péter minden formában. régi, új, nagyon modern, legyen az vers, dal, rap, előadás akármi. bődület mennyire nem bírom. a jazz+az (tuti ő adta a nevet mert borzasztó humoros lett...heee,heeee,heeee) szóval ezt az ígéretes jazzhez nem sok köszönőviszonynal rendelkező dolgot is csak az ásta el, hogy engedték a közelében dolgozni ezt az embert.

- aztán van ez a szupercuki dolog általában nagymamák és B, C kategóriás amerikai családi filmek szoktak ezzel menőzni, hogy beszéljünk az állatok és kisbabák helyett. na ez baromság. ennek alfája pedig az amikor a kutya ugatására szinkronizálják rá a hangot.

- ide jön még a "no comment" kifejezés használata. ha nincs véleményed akkor maradj csöndben. ha nem akarsz vele megsérteni akkor inkább sérts meg de könyörgöm az, hogy bebököd írásban/szóban hogy  "nó komment" ez aztán a WTF? Mert ez egy komment....

Mára ennyi.

Na egy kis piszkot lefirkálok ide megint. Egész héten beteg voltam - illetve vagyok jelenleg is. Kedd reggel annyira rosszul voltam, hoyg nem tudtam elmenni vizsgázni és autóba sem tudtam ülni. Az igazat megvallva felkelni sem tudtam az ágyból. 39,6 volt a lázam. Fel kellett hívnom szüleimet, hogy gáz van, jöjjenek fel értem és vigyenek haza. Anyának amikor először mondtam, hogy felkelni sem bírok mérges lett, hogy ezzel elbaszom a vizsgámat. Hát most őszintén? - nem lepődtem meg. Aztán miután végre sikerült apámmal beszélni, utána már anyám is inkább kezdett miattam aggódni. Szóval jöttek értem, elvittek a dokihoz, megkaptam a 3féle gyógyszerem és mentünk haza.

Na ez történt kedden. Azóta ma van az első nap, hogy hosszabban (órákat) tudok ébren lenni, de legalábbis nem feküdni.

Az evés teljesen lehetetlen dolog volt végig. Szóval ez az a karácsony amin fogytam (továbbra is fogyok), pedig nincs nagyon miből. A manduláim majdnem összeérnek, midnent csak vízzel tudok lenyelni vagy teával. A többi folyadék mar, a szénsavas víz csak szimplán jobban fáj mint a sima. Szóval csapvízen élek. A ma esti pulykavacsorához - egy normál emberi adag 1/4 -hez megittam 4 pohár vizet. Többet nem bírtam enni. Így is nagyon megterheli a torkomat, meg a gyomrom se a legjobb.

Egy valamin viszont nagyon ki vagyok akadva! Még sosem éreztem mellékhatását egy gyógyszernek azelőtt. De észrevettem, hogy mióta szedem a gyógyszereimet borzalmasan keserű ízt érzek a számban egész nap. Hiába a mebucain, méz (amugy ez is mar...), cukorka vagy bármi. Szóval elkezdtem olvasgatni, hogy melyik okozhatja. Az antibiotikum. Kellemetlen ha mindig olyan érzésed van mintha gintonicot ittál volna, csak lemaradtál a jó részéről...

Más téma.

A szenteste jobban telt mint szokott, nem volt nagy veszekedés, én is épp itthon voltam. Én jól éreztem magam. Nem számítottam ennyi ajándékra! Mindegyik tetszett! Mindennek örültem! Még a nyakkendőnek is!:) mert én szeretem a nyakkendőket. Bár nem hordom gyakran, de azért előfordul.

Nagyon hiányzik a kis barátnőm. Nem szeretem amikor ilyen messze van. De legalább jó, hogy boldog otthon, picit a családdal van. Ideje volt már :)  Remélem nem sokára találkozunk.

Szilveszterem nem lesz. Nem fogok berúgni, nem fogok bulizni. Pihenni fogok, meg gyógyulni, meg vissza kellene szednem a betegség által elvesztett súlyomat, hogy bírjam a strapát győrben, meg hogy egyáltalán megismerjenek. Jut eszembe, ezt is leírom: mióta hazajöttem nem borotválkoztam - pedig van h naponta 2x teszem - szóval már kész a szexi borostám, már csak le kell nyírni. De majd csak január elsején fogom.

 Hát sajnos megbetegedtem. Magas lázam van és fáj a torkom. Ami meg főleg bosszant, hogy nemtudom, hol szedhettem össze. Holnap fizika vizsga, meg hazautazás. Fogalmam sincs mi lesz velem. Ha 38 felett lesz a lázam nem szívesen vezetnék le szombathelyre.

De van jó hír is! Kész a stúdiófelvétel az első számunkról! Itt hallgatható meg: http://www.myspace.com/superegohun

Egész héten Diával voltam:) nagyon nagyon jó volt minden óra amit csak vele tölthettem, kicsit aggódok mi lesz velem ha elmegy és csak ritkán találkozunk. De majd lesz valahogy.

Holnap meg nagy nap van! Beleteszem a lábam egy stúdióba! Az első dokumentáció készül majd el a zenekar munkásságáról. Nagyon izgulok!

A vizsgaidőszak eddig nem hozott meglepetést (se+ se - értelemben).

Jól vagyok!

Felháborítónak tartom ami itt folyik közlekedés címén. Egyszerüen nem bírom felfogni, hogyan jön ahhoz egy monopolhelyzetben lévő cég - pontosabban ezúttal az alkalmazottai, de talán egyremegy - hogy teljesen ellehetetlenítsék a dolgozó, tanuló, vagy csak éppen utazni akaró embereket. Nem hiszem el, hogy nem tűnik fel:

- Rengeteget embert bocsátanak el a munkahelyéről. Az ominózus helyről már a válság előtt le kellett volna építeni nagy %-okat. Jól ki kellene rúgni a fölösleges munkaerőt, ahogy teszik ezt optimalizálásként máshol is. Nincs pénz kifizetni az alkalmazottat? Nem kell felvenni. Vagy el kell bocsátani.

- A munkavállalóknak meg ha nem tetszik menjenek el másik munkahelyre. Ja bocsi, anniyra KÉPZETLEN munkaerő vagy, hogy máshova nem vennénekfel DOLGOZNI? Akkor meg mit akarsz? Negyedmillát azonnal a számládra, meg 10% emelést? Nevetséges.

- Miért tehetik meg azt, hogy 0% ot teljesítenek a szolgáltatából sztrájk ideje alatt? Még szerencse, hogy van nekünk volánunk. Meg sokunknak autója.

agyrém.

Teljesen oda vagyok meg vissza:)

Tegnap is nagyon sajnáltam, ma is és holnap is fogom. Utálom az ilyen helyzeteket. Nem veszekszek. Bocsánatot kértem. Többet nem tehetek. Világosan fogalmaztam, innentől aztán majd meglátjuk. Kevesebbért is vesztettem már el barátot. Az a baj, hogy nem látod, hogy igazat adtam. Mert nem érdekelt mit írok, csak az érdekelt belőle amit lehet gyűlölni.

Csak azt hallod, hogy üvöltök, veled... azt nem hogy azt üvöltöm, hogy ne haragudj és nagyon szeretlek.

Majd konstans 24óra valaki nagyon fontossal.

Sopánkodtam. Minden amitől féltem beteljesült. Próbáltam még menteni az estémet, de nem volt jó sehogysem. Picit jobb kedvre derültem egy ismerős környezetben, aztán egyedül gyalogoltam haza valamikor az éjszaka közepén. Illetve nem egyedül, mert végig telefonáltam. Jó, hogy van akire mindig számíthatok, még ha leggtöbbször csak a hangjára is.

Olyan rossz előérzetem van. Lehet nem véletlen, hogy inkább sokan távol maradnak. Na de majd sopánkodok akkor ha ott állok és úgy sem érzem majd jól magam.

Nem hittem volna. Találtam egy látót.

Csak semmi spiritualitás, a látó számomra egy embercsoport aki nyitott szemmel járja a világot nem csak a látottakat befogadva. Igazi megfigyelő. Sémákat gyárt, összefüggést keres, rokonítja ezeket az érzelmekben, az emberek megismerésében, de mindenek előtt a hasonlóságot keresi mindenben és mindenkiben. Az érzelmek kategórizálása nem azt jeleti, hogy a látó kezében minden csak eszköz - de gyakran. Persze ettől még valódiak a könnyei, legyen az örömtől, vagy boldogtalaságtól.
A látó is szeret, igaz kicsit máshogy, mert tudja mire való a szerelem. Tudja, mert élte már, érezte mire képes, látta mit művel az emberekkel és tapasztalta, hogy nem örök. Becsüli.

Egy látót nehéz megismerni, nem is azért mert bonyolult, egyszerüen csak nem hagyja. De én ismerlek, mert te is.

Többé nem félek tőled hollólány:)